Az idei tanév kezdetén iskolánkba érkezett egy cserediák Olaszországból, pontosabban Szicíliából. Purpura Alessandro egy évig itt tanul Magyarországon, becsatlakozva a nyelvi előkészítős osztály mindennapjaiba. Alessandro egy nagyon kedves és gondoskodó családhoz került, akikkel számos programot szerveznek. Szerencsére a család angolul is nagyon jól beszél, így a kommunikáció sem jelent köztük akadályt. Mindezt és sok mást egy interjú során tudtam meg tőle. A mindennapjain kívül beszélgettünk az oktatásbeli és kulturális különbségekről is. 

N: Először is szeretném elmondani, hogy elképesztően bátornak tartalak, amiért egy évre eljöttél külföldre tanulni. Egyedül érkeztél vagy esetleg másokkal?

A: Köszönöm. Nem egyedül jöttem, majdnem 20-an jöttünk diákok Olaszországból, bár én csak 2 héttel később tudtam jönni, mint a többiek. 

N: És akkor gondolom egy host family-nél laksz ugye? Szeretsz ott lenni?

A: Igen, nagyon kedvesek velem, és nagyon jól beszélnek angolul, úgyhogy nagyon jól megértjük egymást. A családban még vannak gyerekek is: van egy idősebb fiú, egy kisebb fiú és egy egyetemista lány. 

N: Ennek nagyon örülök. Azért gondolom, szokott honvágyad lenni.

A: Eleinte nem igen éreztem, viszont nagyjából egy hónap elteltével nagyon honvágyam volt. Szerintem eleinte fel sem fogtam, hogy mi történt, csak egy hónappal később ért a felismerés. Pár hónappal később, amikor megszoktam ezt az új élethelyzetet, akkor alábbhagyott, és azóta nagyon jól érzem magam. Néha azért kicsit még mindig hiányzik az otthonom, például amikor beszélek a családommal, és csak telefonon keresztül látom őket. Ilyenkor nehéz.

N: Jönnek majd látogatóba valamikor, vagy voltak már?

A: Még nem, majd a tavaszi szünetben meg fognak meglátogatni.

N: Mi tanulsz az iskolánkban jelenleg?

A: Az osztályommal az angol nyelvű tantárgyakat. A magyar nyelvű óráikon nem vagyok ott. Emellett otthon tanulom az olasz tárgyaimat is, mert ha majd hazamegyek, akkor tennem kell egy vizsgát, hogy ne kelljen évet ismételnem. 

N: Akkor nem igen van időd unatkozni, azt hiszem. Ha már itt tartunk, mik a különbségek a saját iskolád és az itteni iskola között?

A: Sok mindenben különböznek egymástól, mert itt úgy vettem észre, hogy ti sokkal több szakmai dolgot tanultok, és rengeteg dolgot számítógépen készítetek el, míg otthon nekünk nincs olyan tantárgyunk, ami számítógépet igényelne. Az én iskolám a humán tantárgyakra fókuszál, például az olasz irodalomra, de tanulok latint és görögöt is. 

N: Apropó nyelvek! Tanulsz magyarul is?

A: Igen, hetente többször vannak óráim a Barossban. Pont ma is lesz egy. Amióta megérkeztem Győrbe, azóta tanulok magyarul, de még mindig nagyon nehéz. Teljesen más típusú nyelv, mint az olasz, előtte sosem hallottam ehhez hasonlót. Most 6 hónap után úgy érzem, hogy egész jól fejlődök, de még mindig nagy kihívás.

N: Gondolkoztál azon, hogy feladod?

A: Nem, nem. továbbra is tanulni fogom. Januártól nem is lett volna kötelező már magyar nyelvórákat vennem, de úgy döntöttem, hogy nem adom fel. 

N: Eszembe jutott még valami, amire kíváncsi vagyok. Az egyik tanárod mondta nekem, hogy voltál Mohácson megnézni a Busójárást. 

A: Igen. A szervezet, ami által itt lehetek, mindig szervez programokat nekünk. Több városban vagyunk olasz diákok, például Sopronban vagy Tatabányán is, de a Busójáráson mindegyikünk részt vett. Ezen kívül is volt sok program, például még szeptemberben voltunk Pozsonyban, májusban pedig Lengyelországba visznek majd minket. De amúgy majdnem minden hétvégén vannak kisebb programok is. 

N: Akkor neked ez az év tényleg a felfedezésekről és az utazásról szól. 

A: Az biztos! Amikor jelentkeztem erre a lehetőségre, nem gondoltam, hogy ilyen jó és izgalmas lesz. Élvezem nagyon. Sőt, nemcsak nekem izgalmas év ez, hanem a host family-nek is, mivel ezelőtt sosem fogadtak cserediákot, ez most nekik is egy új élmény. 

N: Akkor nem bántad meg hogy jelentkeztél.

A: Egyáltalán nem. 

N: Végül még azt szeretném megkérdezni, hogy mit gondolsz a magyar szokásokról az eltelt fél év után?

A: A kedvencem a magyar konyha. Isteniek a magyar ételek, teljesen eltér az olasz konyhától. Régen nem is szerettem a paprikát, de amióta itt vagyok, megszerettem. Például a gulyásleves is nagyon finom, de amit mindig eszem, ha lehetőségem van, az a kürtöskalács.

N: Nagyon örülünk, hogy itt vagy, számunkra is nagy élmény! Kívánjuk, hogy a továbbiakban is érezd jól magad nálunk!

A interjút készítette: Haska Noémi 13.e